- Vissza kéne mennünk. – mondtam Willnek halkan.- Én még maradnék. – válaszolt határozottan.
Bólintottam,még csak eszembe sem jutott ott maradni mellette,és ápolgatni a kis lelkét,amit annak idején szét törtem. Bár kvittek vagyunk, most ő is ezt tette az enyémmel. Lassan lépkedtem át a kiszáradt,gyenge faágakon keresztül. Ahogy a talpam alatt elropogott az a sor szikkadt gally,egyből úgy éreztem,mintha ez a sok fadarab én lennék,és az a tömérdeknyi ember aki ezerszer áttipeg rajtam,csak megakarna törni. Majd mikor végre Jennáék látókörébe kerültem,akaratlanul is mosolyogni kezdtem. Noel karja Jenna háta mögé volt csúsztatva,és a deszkásokat nézve néha összesúgtak,majd nevettek egyet. A vigyor viszont hamar lefagyott az arcomról.Ezt akartam,de aztán rájöttem; talán még sem. Noel eddig az enyém volt,velem nevetett,én voltam az,akit maradásra akart bírni. Hirtelen a jövőbe láttam.Végig néztem ahogy a legjobb barátnőm,Noellel sétálgat a főutcán nélkülem. Ahogy Cody,és Will Patti kegyeiért harcol,mindenféle következmény nélkül. És végül láttam magamat,ahogy Damien karjaiba kapaszkodva ellökök mindenkit magamtól. Aztán egyedül maradtam.És ekkor tudatosult bennem,hogy igazából semmim sincs. Amim volt ,azt mind feláldoztam valakiért,vagy valamiért. Minden erőmet egy múltbéli dologba fektettem,aminek talán jövője sincs.Jelenleg egy valamim volt. Remény,és szorongás. Na meg saját magam.Megbátorodásom,és nincstelenségem következtében,elindultam a pult felé. A szőke fiú éppen a telefonjával játszott,és amint meglátott engem,feltápászkodott.
- Vízet? – kérdezte humorosan.
- Azt,csak töltsd tele. – mosolyogtam félszegen.
Hamar leesett neki,hogy mire célzok,és a poharat teljesen teletöltötte erős piával. Két kortyban lehúztam,de nem éreztem, hogy ennek lenne bármi féle következménye.
- Jöhet még.- mondtam.
- Oda adjam az egész üveget? – lepődött meg.
- Ja. – azzal a lendülettel kitéptem a kezéből a flaskát,és teljesen egyedül leültem néhány srác mellé.
Párat húztam belőle,majd lepasszoltam a fiúknak. Még a nevüket sem tudtam,de nagyon jól elszórakoztam velük.Éreztem,hogy a fejembe száll az ital,egyre többet nevettünk,egyre jobban sötétedett. Amikor már szürke volt az ég,felálltam,hogy elindulok vissza Noelékhez végre. Ám nem számítottam rá,hogy még az egyensúlyomat sem tudom megtartani. Erőteljesen hátra dőltem,de még mielőtt a földre zuhantam volna,valami megtartott.
Furcsán néztem magam elé,hogy vajon hova tűnhetett a gravitáció. Megfordultam,és egy magas,barna hajú srác állt előttem.
- Szia. – köszöntem miközben próbáltam kitalálni ki az.
- Te mit keresel itt? Egyedül? – kérdezte Cody.
Bárkivel összefuthattam volna,tényleg,mért pont vele kellett? Pont mikor,nem igazán voltam döntés képes.
- Éppenséggel téged. – nevettem öntudatlanul.
- Na gyere. – parancsolt rám gondoskodóan.
- Miért mennék veled?
- Odett,ne csináld. – kérlelt.
- De mit ne csináljak? Nem akarok veled menni,és semmi közöm hozzád.– hunyorítottam rá.
- Na. – mosolygott. –Gyere.
- Nem tudom minek hittél Pattinak.
- Miben?
Megfogtam a fejem,és végső soron úgy döntöttem,hogy elindulok vele vissza. Egy szót sem szóltam,a kérdését sem méltattam válaszra.
- Válaszolj. – mondta egy csendes pillanatban.
Szerencsére a friss levegőn tett séta kiszellőztette a fejem,és képes voltam normális választ adni a kérdésére.
- Hagyjuk szerintem. – forgattam a szemeim.
- Na ne csináld. – vágott elém.
- Mit mondott neked? – szegeztem rá a vádaskodó kérdésem.
- Jó. –nézett a sár borította földre.- mondta,hogy lehet,hogy még mindig érzel valamit irántam.
Sóhajtottam egyet,és mindenféle reagálás nélkül sétáltam el mellőle.
- Hé. –állta utam. – nem hittem neki. – egy apró mosolyt véltem felfedezni az arcán.
- Jól tetted. – bólintottam szégyenkezően.
A tűz fénye erősen szikrázott,a füstöt pedig már távolról is éreztem.Cody mögöttem jött,egy hang nélkül. Mikor oda értünk a kolesz kertjének szélére,megfordultam,és ránéztem.
- Kösz,hogy vissza vezettél. Nélküled..talán még mindig ott ülnék egyedül.
Igazából nem vártam semmi választ,mégis vele szembe álltam még mindig,amíg végre meg nem szólalt.
- Lehet,hogy sokszor nem is..de vészhelyzetekbe mindig ott vagyok. Te is tudod. – rám mosolygott.
Elsüvített mellettem,és a bicósok újonnan felavatott egyéneihez indult.Hosszasan utána néztem,és valami szörnyetegnek éreztem magam.Cody egyre jobb emberként tűnik fel,egyre többször,én pedig egyre gyengébbnek,és félelmetesebbnek láttatom magam.Lesütöttem a tekintetem,és nagyokat fújtam.Legszívesebben elfutottam volna a világ elől.Magam elől.
Noel és Jenna még mindig egymás mellett ültek,és nevetgéltek. Oda battyogtam hozzájuk.
- Hát ti? Látom összemelegedtetek. – mosolyogtam álcázásként.
- Oh,már mikor. – nevetett Jenna. – Még tegnap a buliban.
- Ja. Ez igazán csodálatos hír. – bólintottam egyet nyugtázásként.
- És te? Hol voltál eddig? – kérdezte Noel.
- Hát tudod én csak..tudod,elmentem erre-arra.. – mutattam a hátam mögötti erdős rész felé.
Noel a hátam mögé kukkantott,ahol is Cody bohóckodott a haverjaival.
- És Codyval mentél erre-arra? – nézett rám vádlóan Noel.
- Hát,ez elég bonyolult..Tudod,én ott voltam,és ő ott volt..szóval igen. – ismertem be.
- Egyszóval szent a béke kisasszony? Már nem számít, hogy átvágott? – flegmázott továbbra is.
- Én ezt nem mondtam. Egyszerűen csak beszélgettem vele,ebbe mi olyan különleges? – ámultam el.
- Semmi,természetesen. Ki vagyok én,hogy bíráljalak? – állt fel,a padról,és szegezte rám tekintetét.
- Igazad van. – mosolyogtam cinkosul. – Semmi közöd ahhoz,hogy kivel vagyok,ezt jól látod.
Szemei tágra nyíltak,és talán csalódott is bennem,de abban a pillanatban nem érdekelt. Talán mégsem tisztult ki annyira a fejem,ha ilyen hangnemben,ilyesfajta dolgokat vágok a képébe.Megrázta a fejét,és egy pillanatig gondolkodott,hogy mégis mivel vághatna vissza.
- Cody egy szemét. Sajnálom,hogy elvesztettem miatta a húgom. – sütötte le a tekintetét. – de azt méginkább,hogy a legjobb barátnőmet is.
Elindult mellőlem,én pedig ott álltam megsebezve,bűntudattól fortyogva. Szörnyen éreztem magam emiatt.Legjobb barátnőjének szólított.Nem tudtam eldönteni,hogy magamban csalódtam-e nagyobbat,vagy inkább benne. Miért is zavart engem,hogy Jennával van? Hisz szeretném,hogy mind a kettő boldog legyen,és biztosan rám is lett volna idejük.
- Odett,mi volt ez? – szeppent meg Jenna.
- Semmi. – mosolyogtam,mintha semmi sem változott volna.
- Beszéld meg vele. – kért meg.
- Ugyanmár. Annyira azért nem érdekel. –hazudtam.
Jobban érdekelt,mint jelenleg bármi más. Ő mutatja magát a legerősebbnek,a legsebezhetetlenebbnek,mégis ezerszer érzékenyebb mint Cody. Egy valami viszont végleg felcsillantotta a szemem ; hisz kezdek olyan lenni mint Patti. Akaratlanul is elmosolyodtam,de ez hamar abbamaradt. Talán mégsem ezt akartam,ha pedig igen,akkor nem így. Nem Noel barátsága árán. Ez egyedül az én hibám,nekem kell bocsánatot kérnem,attól aki jelenleg a legtöbbet segít nekem.
- Na jó,talán tényleg kéne vele beszélnem. – ismertem be.
- Menj csak. – mosolygott kedvesen Jenna.
Oda kullogtam Noel elé,aki eleinte megvetően nézett rám,majd kicsit barátságosabb lett a tekintete.
- Sajnálom,az előbbit. Komolyan.. – mondtam bánatosan.
- Én is. – vágott komor képet.
- Ezekszerint még mindig bevagy rágva? – sopánkodtam.
- Ezekszerint igen.Mit gondoltál?
- Fogalmam sincs.Azt hittem a bocsánat kérésem ér majd valamit.
- Ebben sajnos tévedtél. – fordult el.
Belekortyolt a kezében lévő palackba,én pedig agyaltam,hogy mit mondhatnék neki.
- Cody csak vissza kísért. Semmi több. – mondtam végül.
- Nem érdekel engem Odett.Tegnap is azonnal segítettél neki.
- A húgod eszméletlen volt,szerinted ártottam azzal,hogy megmutattam Codynak,hogy hol fekszik? – értetlenkedtem.
- És most boldog vagy? –kérdezte.
- Mi van veled? Ezeket a koholt vádakat is csak azért fogod rám,hogy legyen miért cirkuszolnod. – gyanusítottam.
- Az lehet. –válaszolt.
Vettem egy mély levegőt,de a pulzusom már az egekben volt réges rég.Nem tudtam megérteni,hogy mi a baja,hogy miért viselkedik úgy,ahogy.
- Mi a bajod? – kérdeztem kifáradva.
- Semmi. – fordult a tábor tűz felé.
- Akkor ennyi? Mostantól szóba se állsz velem,mert véletlenül összefutottam Codyval? –néztem rá.
- Szerintem ezt itt fejezzük be. – mondta.
Eldobta az üveget,ami a kezében volt,és elindult a csapata felé.Minden szó nélkül ott hagyott,és mégcsak azt sem mondta meg, hogy mi a baja. Will is a bicósokkal hülyült,és engem kivéve,mindenki valamilyen csapathoz csapódott.Gondolkoztam azon,hogy visszamegyek a srácokhoz,akikkel együtt ittam,de mi értelme lenne? Jennát sem láttam sehol,ötletem se volt,hogy kihez mehetnék.Ott álltam teljesen egyedül,és védtelenül,összetört szívvel,amiről Noel tehet. Jobban mondva én is,de lassan már teljesen elvesztem a fonalat,hogy ki mit tett a másik ellen. Gondoltam egyet,és elindultam a nagy kapu felé,ami a főutcai járdára nyílt. Nem volt már miért maradnom,ezért sietősebbre vettem lépteimet,még mielőtt bárki is észrevenné, hogy távozni készülök.Bár nem hiszem,hogy bárkit érdekelt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése