16#

- Jól lesz. Csak sokat ivott. – mondtam csendesen.

- Tudom.Köszi, hogy vigyáztál rá. – köszönte meg,és most őszintén.

- Nem én voltam. Will inkább. – válaszoltam,kicsit bizonytalanul.

Cody csendben időzött továbbra is az eszméletlen Patti mellett,én pedig nem éreztem már magam szükségesnek ott.Damien még mindig a főbejárat előtt várakozott,és mikor elébe értem,megragadtam a kabátját,és kihúztam a nyirkos éjszakába.

- Jó kis este volt. – mondtam.

- Az biztos. –válaszolt mosolyogva.

A főutcán elváltunk,és egyedül indultam neki a további útnak.Egyszer szomorú voltam,egyszer boldog, akármelyik is,mindig a fejemben időzött egy kép. Egy kép Cody,és Patti egyik csendes pillanatáról. Annyira érződött rajtuk, hogy valami más mint köztem,és Cody között. És Will..nem akartam elhinni, hogy ő is olyan mint a többi.Nem gondoltam volna, hogy ő is bárkivel ágyba bújna,akár egy éjszakára is. Nem volt pontos információm mégis tudtam, biztos voltam benne, hogy valakivel volt.

Másnap tíz körül keltem,és azonnal írtam Damiennek.

Odett Payne

Ma avatás lesz. Ott lesz Cody és Will is.

Damien Turner

Nézz keresztül mind a kettőn.

Odett Payne

Rendben van. De félek.. Cody tudhat mindent.

Damien:

Mit tudna?

Odett:

Mindent. Pattitól.

Damien:

Lehet,hogy tisztáznod kéne vele.

Odett:

Talán igazad van. Szóba hozom,vagy mit tudom én.

Kissé bizonytalan voltam, hisz mit mondhattam volna neki? Hogy „hallod,nem vagyok ám beléd zúgva”,vagy ilyesmit? Kizárt. Féltem,és csalódottságomat nem tudtam volna palástolni semelyik pillanatban sem. Lehetetlen küldetés lenne,de még is illene tisztáznom vele. Még ötletem sem volt, hogy mit mondjak neki,és mit tálaljak ki.Jennával délután négykor találkoztunk a városháza előtt.Persze mindketten slamposra vettük a dolgot,és mindkettőnk arc kifejezéséről lerítt,hogy izgulunk,és nem tudjuk hogy mire számíthatunk. Mikor már együtt voltunk Jennával,felhívtam Noelt,egy kis útba igazításért. A kolesz mögé irányított minket,ahol már javában zajlott az avatás.Lassan oda battyogtam Noelhez,aki mindenki szeme láttára szorosan átölelt,majd Jennát is bemutattam neki. Elégedett mosolyt fedeztem fel az arcán,innentől kezdve úgy éreztem, hogy szabad a pálya,mert Noelnek nem közömbös a legjobb barátnőm.

Fél óráig néztük a bicikli és deszka mutatványokat,hallgattuk az emberek lármáját,kacagását,majd gondoltam egyet,és elindultam felfedező túrára. Felálltam a kóróról amin ültünk,és a kolesz felé vettem az irányt.

- Hova mész? – kérdezte kíváncsiskodva Noel.

- Csak el. – mondtam zavartan.

- Oda én is elkísérlek. – mosolygott. – Te jössz? – fordult Jennához.

- Most kizárt,de ti menjetek csak. –válaszolt Jenna.

Elindultunk a „pulthoz” ahol alkoholos,és alkoholmentes italokkal szolgálták ki az ideérkező avatottakat,és vendégeket. Egy ideig nézelődtünk ,hogy még is mit igyunk,majd mikor Noel megunta a várakozást hatázotottan rákérdezett.

- Mit innál?

- Egy mentes vizet. – mosolyogtam.

Noel felkacagott,majd a pultos felé fordította a fejét,aki szintén hatalmasat vigyorgott erre a kijelentésemre. Egymásra bólintottak,a szőke magas fiú pedig lehajolt a pult mögé,és egy műanyag pohárral a kezében tért vissza a felszínre.A kezembe nyomta,én pedig belekortyoltam a félig megtöltött pohárba. Amint a számhoz ért a pohár,tudatalatt éreztem, hogy ez mégsem víz,de addigra már késő volt.Egyenesen felhajtottam azt a fél pohárka erős italt,aminek a hatása azonnal megjelent az arcomon. Ránéztem Noelra,aki ugyanebben a pillanatban pillantott rám. Hatalmas kacagásban tört ki,én pedig feltudtam volna pofozni,a hülyesége miatt.

- Ez mire volt jó? – kérdeztem kissé flegmán.

- Ugyan már Odi.Ugye nem gondoltad,hogy itt vizet fogsz inni? –vigyorgott továbbra is.

- Na jó.Vicces vagy. – nevettem el én is magam.

- Te is drágám. – nézett rám aranyosan.

- Csá haver. – köszönt Will Noelnak.

- Cső. –pacsiztak le.

- Szia Odett. Mizu? –üdvözölt Will.

- Semmi. – néztem a földre komoran.

- Öhm,Noel. Beszélhetnék négyszemközt Odettel?

Értetlenül néztem Willre,és halvány lila gőzöm sem volt,hogy mit akarhat mondani.

- Persze.

Noel elindult vissza Jennához,és ezzel magunkra hagyott. Will a hátam mögé csúsztatta a kezét,és elvezetett az erdős rész felé.

- Hallod. Mi volt Pattival múlt éjjel? –kérdezte zavartan.

- Sokat ivott. Egyébként meg nem tudom,én csak lefektettem,hogy józanodjon.-válaszoltam.

- Aha.

- Miért kérdezed?

- Mert nem tudok kiigazodni rajta. Azt hittem te teljes mértékben jóban vagy vele.

Furcsa grimaszt vágtam válaszként.Nem értettem mire akar kilyukadni. Kérdően néztem rá,hogy mondja már meg,mégis mi folyik itt.

- Mostanában eléggé rám szállt a csaj. Azt mondta,hogy elege van Codyból,és hogy semmi köze nincs hozzá. De láthattad tegnap,hogy a segítségére sietett.

- Rád nyomult Patti? – lepődtem meg teljesen.

- Valahogy úgy.

- Neked is...bejön? –komorodtam el,de szerencsére jól palástoltam.

- Nem rossz csaj.Tetszik benne, hogy nem tudja hol a határ,és mindig valami őrültséget csinál. – nevette el magát. – Ő az a tipikus „senki és semmi nem érdekel” típusú lány.

- Igaz. – vigyorogtam álszentül.

Vettem egy mély lélegzetet feloldásként. Először Cody,majd Will. Mi jöhet még? Miért nem vagyok én elég jó senkinek? Mit tudhat ez a kelekótya csaj,amit én nem? Inni,cigizni,és feltűnősködni.Én pont az ellentéte vagyok,legtöbbször inkább meghúzom magam,és sosem támadnék hátba senkit. Neki ez szinte alap teljesítmény,ebben biztos vagyok.Kegyetlen bűntudat tört rám,egy olyan dolog miatt,amiről nem tehetek. Ez vagyok én,és eszem ágában sem volt olyan lenni mint amilyen Patti.De túlságosan összevoltam törve,és túlságosan belefulladtam a figyelem mentes létbe.Nem egy töltelék akartam lenni egy-két ember életébe,és nem is egy eszköz a bátorságukhoz. Azt akartam,hogy végre valaki úgy tekintsen rám,mint egy bánat elleni pajzsra,akihez bármelyik napszakban szaladhatnak kétségbe esettségük elől. De igazán,arra vágytam,hogy valaki szeressen.