Az arcom a térdeim közé fektettem,és nagyokat sóhajtoztam. Mellettem egy félig megkezdett sörös üveg időzött,amit megbátorodva elemeltem a földről. Eleinte csak tartogattam az ujjaim között,majd egy meggondolatlan pillanatomban felhajtottam egy kortyot.
Egy hatalmas kéz a hátam mögül,a vállamon keresztül megragadta az üveget,és kitépte a kezemből. Kis roppanás jelezte,hogy a bokrok közé repírették a zöld palackot.
- Ezt remélem pont kiakartad dobni.
Megrémülve hátra fordultam,mire Damien lépett mellém,majd ült le a lépcsőre.
- Nem is tudtam,hogy te is jössz. – mondtam.
- Én sem. Csak aztán gondoltam benézek,miért is ne? Fene gondolta volna,hogy te is itt leszel.. – nézett maga elé. – Egyedül, egy sörrel a kezedben. – pillantott az üresen lefittyedő kezemre,majd az arcomra.
- Ha tudtam volna,hogy itt leszel nem kortyoltam volna bele semmibe. – a korty szót direkt kihangsúlyoztam,hogy ne gondolja,hogy az egész flaskát én pusztitottam el. – Zoráékkal jöttem.
- Ja,láttam őket. A szőke hajú barátnőd eléggé el volt egy csávóval.
- Jenna ? És mégis kivel? – képedtem el. –Nem ismered?
- Lemerném fogadni, hogy ismerem,de az arca körvonalain kívűl semmit nem láttam. – mondta kételkedve.
- Megkéne keresnem őket.. – tápászkodtam fel a lépcsőről,mire Damien is lassan felállt.
- Veled megyek. – mondta.
Hosszas keresés után sem találtuk meg,én pedig teljesen reménytelenül dőltem neki a falnak.
- Hallod Odett. Nincs kedved..?- Damien rám nézett kérdően,majd mutatott a táncparkett felé.
Elmosolyodtam,és elindultam felé. Megragadtam a karját,és behúztam a villógó fények közé.Eleinte nehezen merültem bele a dologba,majd önfeledten táncoltunk a színek alatt.Nyár óta nem éreztem még ennyire könnyednek magam.Ezen az estén tudatosult bennem,hogy hiányzik a nyár,és bár októbert írunk,még mindig az a lány vagyok,aki voltam.
A végső kifáradásnál ráborultam Damien vállára,és fújtam egyet. Majd megveregedtem a mellkhasát,köszönet képpen.
- Kösz,ez jól esett. –mondtam lihegve.
- Nekem is. –nevetett.
- Jennát még mindig nem kerestem meg. – gondterhelt arccal néztem a szemébe.
- Meglesz. Gyere. –utasított.
Utána mentem,és felmentünk az emeletre, a mosdókhoz,és a szobákhoz. Óvatosak voltunk,és csendesek,pedig nem volt okunk rá.A folyósó végén megláttam Pattit,aki amint megpillantott,sietős léptekkel jött oda hozzám.Teljesen rám akaszkodott,és alig tudtam szabadulni az öleléséből.
- Te részeg vagy Patti? –kérdeztem szimatolva a pólóját.
- Ki tudja. –felelte,amiből azonnal leszűrtem,hogy igen.
- Na jó,gyere,alszol egy kicsit. –mondtam.
Megfogtam az egyik karját,és a nyakam köré tekertem. Damien ugyanezt tette,és becipeltük a legközelebbi nyitott ajtóhoz.Nem akartam illetlen lenni,így kopogtam,majd mivel éreztem hogy Patti nehezebb lesz,és hamarosan elhagyja magát,azonnal benyitottam. Ledobtuk az ágyra,Damien pedig hatázotott mozdulattal csapta fel a villanyt. A másik ágy sem volt üres,én pedig, hogy ne ébresszem fel az ottalvó egyént,egy pisszenés nélkül takargattam be Pattit.Viszont amikor már tényleg kész voltam,és itt hagyhattuk volna,az másik ágy tulajdonosa feltápászkodott,és suttogva kért meg,hogy kapcsoljuk le a villanyt.Intettem Damnek,hogy nyomja le,ami meg is történt két másodperccel később.
- Odett! Mit keresel itt? – lépett hátra Will.
Megfordultam,az ismerős hang hallatán,és Will hatalmas barna szemeivel méregetett.
- Csak behoztam Pattit,mivel pihennie kell. – mondtam feszülten.
Egyértelműen levágtam,hogy Will mit keres itt fent,és azt is hogy nagyon gyorsan elkell tűnnöm innen.
- Ja, majd vigyázok rá. – nézett a hátam mögé.
- Kösz. – mondtam,majd a tenyeremet becsúsztattam a hátsó zsebembe.
Fújtam egyet,és kikerülgetve a használt poharakat,és az ajtó irányába menekültem.
Lesütöttem a tekintetem,és kicsit neki is mentem Damiennek,a sokk ,és a bennem fortyongó méreg miatt.Dam oda intettett Willnek. Egy „bocs a zavarásért” intés volt. Azonnal utánam rohant,és a lépcső tetején elkapta a pólómat,majd kérdően nézett rám.
- Mi a fene volt ez? – kérdezte.
- Nem tudom. – kapkodtam a levegőt. – jobb lenne ha haza mennénk..
- Rendben. Jenna majd valahogy haza jut. – mondta.
Bólintottam,és gyors léptekkel viharoztam le a lépcsőn. Dam utánam sietett,és a főbejárat előtt az utamat állta.
- Nézz rám. – kért. – ki volt ő?
- Will.. – mondtam.Damien azonnal levette,hogy miért rohantam el.
- Biztos vagy benne,hogy egy másik lánnyal lehetett?
- Teljesen. És..ne haragudj, hogy csak úgy ott hagytalak. Csak tőle nem ezt vártam.
- Ugyan. – mondta mosolyogva.
Ebben a pillanatban az éjszakai hideg fuvallat csapta meg az arcom.Oda kaptam a fejem az ajtóra. Cody,és négy fiú csapódott be.
- Patti hol van? –kérdezte kíváncsian.
- Lefektettem. Szerintem hagyd békén.. –utasítottam határozottan.
- Mutasd meg,hogy hol van!– parancsolt rám.
Összeszűkültek a szemeim,de önbecsülésemet megőrízve,elindultam a lépcsőn felfele,egészen a nyitott ajtóig.
- Itt van. – mondtam lenézően.
Cody besietett,de a „csatlósai” már régen lemaradtak tőle. Talán a pultot pusztították.
Felkapcsolta a villanyt,letérdelt Patti mellé,és valamit suttogott a fülébe. Először megvetettem őt,majd rájöttem,hogy talán még is csak fontos neki.Ahogyan ott térdelt mellette,ahogy rátette a hátára a kezét.. Rájöttem, hogy talán szereti. Egy részem hihetetlen büszke volt,és boldog,hogy ezt Codytól láthatom.Majd elrejtettem,de egy kósza pillanatban könny szökött a szemembe. Egy részben az örömtől volt,más részről viszont a csalódottság. Engem sosem szeretett ennyire,még csak megsem próbálta. Talán olyannak kellett volna lennem,mint amilyen Patti.Talán ha más lettem volna,nem itt állnék gyertyatartóként,hanem értem aggódna ennyire. Fájt,és örömöt okozott egyszerre a látvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése