-És veled mi van mostanában? –kérdeztem.-Semmi érdekeset nem tudnék neked most mesélni.Mármint,ne haragudj,hogy kicsit szótlan vagyok. Csak ugye bár,mi elég ritkán dumálunk. – szánakozott.
Rá mosolyogtam,és intettem egyet. Még ezt is hatalmasra becsültem,hisz eddig abban a hitben voltam,hogy megvet engem. Oda értünk a kis boltba,és mindketten egyenesen a sörök irányába indultunk. Levettünk több üveget. Én szokás szerint ügyetlenkedtem,és egyet le is elejtettem kis híján,szerencsémre Will idejében odakapott,és semmi sem tört össze. Hatalmas nevetésbe törtünk ki a bénaságunk miatt.
- Na most már induljunk el vissza.- próbáltam megkomolyodni,hisz mégis csak egy boltban álldogáltunk.
Will kuncugott továbbra,én pedig megfordultam,és a kassza irányába indultam el a nagy pakkal a karjaimban.
- Hali. Kell segítség? – kérdezték tőlem hideg hangon.
Felnéztem a sörök felügyeletéből. Cody állt előttem,és megvető pillantást vetett rám,majd a mögöttem jövő Willre.
Éreztem,hogy erősebb vagyok nála,és tudtam hogy megkörnyékezi Willt a beszólásaival. Ráeszméltem,hogy most nekem kell valami csípős megjegyzéssel kiszakítanom magunkat Cody karmai közül.
-Tőled nem kell. Gyere Will. – szóltam hátra.
Bólógatott egyet,és követett egészen a kasszáig.
- De elegem van belőle. Valamiért mindig összefutunk mostanában. – meséltem Willnek elkomorodva szalag mellett állva.
- Ne csodálkozz.
Hirtelen nem értettem,mire akart utalni. Kérdően néztem rá,hátha folytatja a mondatot.
- Gondolkozz,és rá jössz. Vagy idővel úgy is megtudod.
Magam elé bámultam,és az okokat kerestem,hogy vajon miért tartózkodik ott állandóan ahol én. Lehet,hogy véletlen,de valahogy nem akartam ezt az elméletet elfogadni.
Will lassan pakolgatta az üvegeket a szalagra. Fizetés után, visszaindultunk a bandánkhoz. A bolt melletti padra pakolgattam rá a szatyrokat,amikbe a sörök voltak,és bágyadt tekintettel meredtem a járdára. Vissza kukkantva az üzletbe,az üvegablakokon keresztül láttam Codyt,és Willt, ahogy trécselnek,és viccelődnek egymással. Újra magam elé bámultam,és teljes meglepődésemre Damien közeledett felém.
-Szia. – köszöntem neki teljesen feszülten.
Nem tudtam mit mondhatnék neki,mivel a hónapokig tartó barátságunkat két hét szünettel szakítottuk meg. Mint két idegen,álltunk egymással szemben,és vártuk a másik beszélgetés kezdeményezését.
-Hali. Régen beszéltünk. – vágta rá.
Ahogy kimondta, hogy „régen beszéltünk”,valami eltört bennem. Sosem jutott volna eszembe,hogy ezt a legjobb barátomtól hallom. Teljesen elszakadtunk egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése