11#

 - Igen. Lori hogy van? Jól megvagytok?- kérdeztem,miközben a kezeimet a hátsó zsebeimbe csúsztattam.
- Szakítottunk. – válaszolta sopánkodva.
Tátott szájjal álltam előtte. Hinni sem akartam a fülemnek,mert amit mondott,egyszerűen megölt belül, pillanatok alatt. Nem voltam ott mellette,mikor szüksége lehetett rám.
- Annyira sajnálom. Damien,beszélnünk kellett volna. Mi..mi történt? –dadogtam.
- Nem tudom.Nem értem magamat. Sem téged. Miért lógsz azzal a vandállal? Láttalak vele a minap. Te nem ilyen vagy Odett,nem olyan,mint ők. – vájta bele a tekintetét az enyémbe.
Lehajtottam a fejem,és a cipőm orrát kezdtem tanulmányozni.
- Tudom. Én.. csak keresem.. önmagam. Nem is tudom mit mondhatnék. Elfeledkeztél rólam.
- Ahogy te is rólam. Lássuk be..ez kettőnkön múlt.
- Tudom. És sajnálom..vagy micsoda. – forgattam a szemem,miközben a hosszú fufrum a fülem mögé tűrtem.
Damien tengerkék szemei csillogtak,én pedig azonnal tudtam mért. Oda lépkedtem hozzá,és átöltem.Olyan szorosan,hogy alig kaphatott levegőt.
- Ezentúl soha,de soha több ilyet. Ezek a mosoly szünetek nem nekünk valók. – mondtam szipogva,majd kiengedtem a karjaim közül.
Bólintott egyet,és mosolygott egyet felém. Will,és Cody éppen ekkor léptek ki az üzletből.
- Mennem kell. Beszélünk még ugye? – kérdeztem Damientől.
- Még szép. – mondta,majd puszit nyomott az arcomra.
Mikor elment mellőlem,végre mosolyogtam,de úgy szívből.Cody megvető pillantást vetett Damien felé.
Megráztam a fejem,felkaptam a söröket,és elindultam a társaságunk felé.Will követett.
Hihetetlen jó érzés tört rám,mert úgy éreztem, most végre minden rendben van. Minden,kivéve Codyt. De ő valahogy nem is érdekelt.
Willel végig fecsegtük azt a fél órát,ameddig az oda út tartott.
Sosem gondoltam volna,hogy valaha még beszélni fogunk. És azt végképp nem,hogy ezt Noelnak köszönhetem.
Mikor megérkeztünk a nagy térhez,ledobtuk a cuccokat egy padra. Én elrendezte őket,míg Will oda ment Noelhez,hogy oda adja a cigi dobozát.
- Gyere ide Odett. – ordibált nekem Noel.
Oda battyogtam hozzájuk,és csendesen megálltam egész közel Willhez.Felnéztem rá,és egymásra mosolyogtunk. Noel vigyorgott ránk,majd mikor mindent megértett,komoly képet vágott.
- Kösz,hogy hoztatok cigit. – mondta kedvesen.
- Nincsmit. Jól jártál,hogy nem jöttél. Ott volt Cody is. – szólt Will,mintha az ő hibája lett volna.
- Adta az Isten. Be is vertem volna a képét.
Elővette az öngyújtót,és meggyújtott egy csikket.
Elkomorodtam,és próbáltam mindegyik srác szemkontaktusából kiszakadni. Nem mondom,hogy kellemesen érintett,amit Noel mondott. Szídta azt,akit amúgy én is átkozok nap mint nap. De tőle mégsem ezt vártam.
- Miért is utálod? –kérdeztem.
Nem tudtam elhinni,hogy csak a húga miatt nem csípi Codyt.
- Hosszú történet. – mondta flegmán.
Vettem egy nagy levegőt.
- Mennem kell. Majd találkozunk még.  – integettem,és elkezdtem hátrálni.
- Remélem jövő héten még összefutunk.
Bólintottam,és elindultam haza felé. Jó kedvem volt,és a zene üvöltött a hazafelé vezető úton. Legalábbis nekem,mivel maxra tettem az Ipodom hangerejét.
Piros,és kék fények zavarták meg az álmodozásomat. Begyorsítottam,mire észrevettem,hogy baleset történt egy kisebb utcában.Igazából ez egy mellék utca,amin aligha járnak autók. Két autó mégis csak ugyanazt az útat választották,ráadásul egy időben.Közelebb mentem,és bár a rendőrök,és a mentősök körbeállták a járműveket,még is sikerült meglátnom az utasokat. Ebben a pillanatban elkezdtem levegőért kapkodni,és a hatalmas sokkal küzdöttem,amit akkor kaptam..