2#

Anyu most is korábban kelt,mint én, ezért a reggelim már készen volt.Elém rakta,majd elindult a szobájába felöltözni. Addig neki láttam az evésnek,és azon gondolkoztam,hogy mit fogok aznap csinálni. Talán megkéne sétáltatni a kutyáimat,vagy játszhatnék az öcsémmel. De szokásához híven,ismét egésznap a gép előtt fog ülni,és valami érthetetlen játékban próbál sikert aratni az ellenségei felett. Kutyasétáltatás jól hangzik,lenne is kedvem hozzá,mivel mostanában elég keveset foglalkoztam Bessievel. Sajnos nem számoltam azzal a ténnyel,hogy nyár van ,és délután olyan meleg lesz,hogy még punnyadni is alig lesz kedvem. Inkább belevetem magam a jéghideg medencénkbe az udvaron.Teltek a percek,és a nagy gondolkodás közepette észre sem vettem,hogy már vagy negyed órája hozzá sem nyúltam a reggelimhez. Anyu hatalmas léptekkel közeledett a konyhához,majd leült mellém az asztalhoz.Érdeklődően kereste a tekintetem,majd miután rájött, hogy velem nem lesz képes most beszélgetni,csak egy kérdést tett fel,hátha arra kap valamilyen választ.
-Mész ma valahova?- kérdezte miközben pakolgatta a táskájába a személyes holmijait.
Kicsit ágaskodtam,addig míg nem tudtam tisztán kilátni az ablakon,ami pont az utcánkra nézett. Mondhatnám,hogy sehova,vagy hogy simán csak sétálni. Foggalmam sem volt mit kezdjek magammal a mai nap,de semmiképp sem akartam begúbózni, mivel a jó kedvem a föld alatt öt méterrel volt elásva. Felhúztam a szemöldököm,majd oda fordultam anyuhoz.
-Lehet elmegyünk valamerre Jennával.
Vártam, hogy leszóljon,hogy megkérdőjelezze a programom,vagy bármi reakciót. Ehelyett csak felállt,elvette a táskáját az asztalról,és a cipős szekrényhez szaladt. Felhúzta a lábára a vajszínű magassarkúját,ami mellesleg különösen tetszett nekem,és kinyitotta a bejárati ajtónkat. Intett egyet,amit még pont láttam a konyhából,és becsapta maga mögött a bejárót. Egy hatalmas csattanás ütötte meg a fülem,de utána kiürült a ház. Csönd volt,és nyugalom. Ez kellett nekem,végre egyedül lehessek,és hódolhassak a szenvedélyeimnek. Legalábbis addig,míg Joe haza nem esik az edzéséről.A gépszoba felé vettem az irányt,és a nagy kék székembe vetettem magam. Bekapcsoltam a laptopom,és míg vártam, számolgattam a másodperceket. Annyi minden rázúdult a fejemre egyetlen nyár alatt,hogy tudnám ezt a nagy kupac galibát eltüntetni? Összecsaptak a hullámok a fejem felett,és én ezt csöppet sem élveztem. Minden rosszra fordul,és csak azért mert nem voltam hajlandó megőrizni a régi önmagam. A lelkiismeret furdalás hamar átvette az irányítást az elmémben. De amint ez megtörtént,feleszméltem,és inkább nem akartam gondolkodni a továbbiakban ezekről a dolgokról. Mi értelme lenne?