8#

Informatika óra után én zártam a termet,és mivel az utolsó órám volt,ezért le kellett adnom a kulcsokat a tanáriba. Negyed órán keresztül tördeltem a kulcslyukat,de nem jutottam egyről a kettőre.
-Na jó,ez nem fog menni.- beszéltem magamban.
-Kicsit jobbra,és utána húzd meg a kilincset.
Lassan felemeltem a fejem,hogy megnézhessem a titokzatos megmentőmet.
-Na sikerült? – kérdezte a lány.
-Igen,azt hiszem. –mosolyogtam,miközben végre hajtottam a műveletet.
-Csáó,Patty vagyok. –nyújtotta felém a kezét.
Megmarkoltam apró tenyerét,és megráztuk egymás kezét,ahogy illik. Míg nem kínossá vált.Érdekesen nézett végig,majd ráeszméltem az udvariatlanságomra.
-Odett a nevem. Kösz a segítséget. Nélküled nem boldogultam volna. – fintorogtam,majd félénken megragadtam a kulcsokat.
-Azt gondoltam. Kis tini macák,mit sem tudtok az életről.
Szemeim palacsinta méretűre növekedtek,és egy szúrós megjegyzést készültem hozzá vágni az újdonsült ítélkező fejéhez.De nyugodt természetem volt,és nem így akartam az ismerkedést kezdeni,ráadásul nem kellett egy ellenség is az életembe.
 

- Ezt mond az informatika tanárunknak,aki még mindig nem volt képes lakatost hívni,hogy megbügykölje ezeket a kulcslyukakat. –mondtam finnyásan.
- Vicces lány vagy. Kedvellek. – vigyorgott rám.
Kellemesen eltudtam volna vele csevegni,de sietnem kellett haza.
A hét napjai a megszokottnál is unalmasabbak voltak,ám a péntek végre hozott valami izgalmat.
Haza felé tartottam,az üvöltő zene,szét hessegette a gondolataimat,miközben erőteljes mozdulatokkal a zilált hajamat próbáltam rendbe tenni.
-Csá,kit látnak szemeim? – szólalt meg Patty,egy bicikli hátán trónolva.
-Hellóka. Haza fele tartasz? – kérdeztem.
- Igen. De előtte bekell ugranom a kisboltba kávéért. Az idióta bátyám állandóan azon él. – grimaszolt Patty.
-Nem is tudtam, hogy van bátyád. Hogy hívják? – kérdeztem,abban reménykedve,hogy ismerem.
- Noel,az iskola csavargója.Hozzáteszem nem csodálom,hogy nem tudtál róla. Csak mi ketten tudjuk szinte. Na meg anyánk. Állandóan letagadjuk egymást,amit sosem értettem.Az a tipikus testvéri szeretet,köztünk utálatban merül ki. – búsult el kicsit Patty.
Hihetetlenűl megsajnáltam,hisz köztem,és öcsém között egész jó a viszony.
- Ezt sajnálattal hallom. – komorodtam el én is.
A sarki bolthoz érve,külön váltak útjaink,és végig ezen a dolgon agyaltam. Nem hagyott nyugodni az információ. Talán beszélnem kellene Noellel? De tulajdonképen,nem is az én elintéznivalóm.
Otthon már készült az aznapi vacsora. Az ajtóból megéreztem a finom sült krumpli illatot,ami átjárta az egész nappalit. Erőteljesen hívogatott a konyhába,én pedig ellenkezés nélkül követtem az aromát,amit a frissen sült ropogós krumpli árasztott magából.
Leültem az asztalhoz,és mint a királyok,vártam magam elé a vacsorát.
- Szia Odett. – üdvözölt anyu tiszta hangon.
- Hali, anya. Jó lesz a mai vacsora,biztos nem maradok éhen.
Örömteli arccal vártam a krumpli adagom,ami három perc elteltével előttem gőzölgött. Vagy a fél tányért feltuszkoltam a villámra. Hatalmasra tátottam a szám,és belenyomtam az összes krumplit,ami az evőeszközömre volt felpaszírozva. Majd miután lenyeltem a nagy adagot,egy pohár hideg vizet hajtottam fel,és a második adagot készültem eltüntetni.Anyu egy katalógust csúsztatott a könyököm mellé. Felnéztem,és erőteljes mosolyt pillantottam meg az arcán.
- Nagyon jó sulit találtam neked,akár át is mehetnél fél évkor. Két tannyelvű gimnázium,a tizedik félévet már kezdhetnéd ott. – magyarázta az ötletét,a katalógust lapozgatva.
- De hisz ez az ország másik felén van. Alig lennék itthon. – tértem magamhoz a finom krumpli mámora után.
- Hétvégenként haza jöhetnél ,és úgy gondolom,jót tenne neked a változatosság. – biztatott.
Nem voltam meggyőződve arról,hogy ez jó ötlet. Hisz lehet,hogy változtatnom kéne pár dolgon,és ez jót tenne.De ez egy túl korai kihívás,amire még nem állok készen.