Egész este gondolkoztam,hogy mit,és hogy kéne csinálnom. Annyi minden várt rám,de tényleg. Valósággal várakoztak az ajtóm előbb a problémák. Másnap a suliban,valami vetélkedő féleség zajlott,amin természetesen minden évfolyam részt vett.Én a „Föld magja” című projektet kaptam,tehát csak beültem a második emelet folyosójáról nyíló 15-ös számú teremben ,és vártam,hátha végre befejezi az igazgatónő a beszédét.Persze,tisztában voltam vele,hogy a mi igazgatónk másfél óráig is elképes húzni ezt.Nyílott az ajtó,mire Will lépett be rajta.
- Nocsak. Kisegítesz? – nézett körbe az asztalon,amin könyököltem.
- Igen,jól látod. – vettem mély levegőt,és hátra dőltem a székben.
- Engem ez az egész,hidegen hagy. – mondta.
- Hát. Elhiheted,engem is. – próbáltam mosolyogni rá.
Lassan oda battyogott az asztalomhoz,és leült a velem szemben álló székre.
- Muszáj volt jönnöm,az osztályfőnök megbuktatna matekból. – sóhajtott.
- Aha.- válaszoltam közömbösen.
- Azt hiszem,jobb ha megyek. – állt fel, majd elviharzott.
Igazából ez volt az utolsó alkalom,amikor beszéltem vele. És mindenkivel.Az időmet tanulással töltöttem,és beszélgettem Adammal telefonon. Egyre kevesebb élet volt a napjaimban,egyre többet álmodoztam arról a fiúról,aki valószínüleg nem fog ide költözni miattam.Igazából nem voltam szerelmes,egy idő után elmúlt ez is. A szilvesztert Jennával töltöttem,és Noellal. Elmentünk a szomszéd város diszkójába,persze én azzal a pár ismeretlen lánnyal hülyültem végig,akik ott voltak,és velem együtt szintén nem vitték túlzásba az ivászatot.
„Boldog új évet!” –hangzott az örömteli kiáltás az egész diszkóban. Mindenki átölelte a kedvesét, vagy a barátokkal fogtak kezet. Egy embert kivéve. Egy magányos,városi lányt,akinek egyetlen vágya volt, hogy valaki őt is megölelje. Így új évkor. Jenna és Noel megcsókolták egymást,és percekig így álltak,szorosan egymás mellett. Míg én a pezsgőmet iszogatva próbáltam kis életet varázsolni a bulimba.
- Boldog új évet. – hallottam egy kedves férfi hangot.
Először gondoltam,úgyse nekem mondják,de azért reflexből hátra tekintettem.
Cody barna szemeivel méregetett,egy üveg pezsgővel az ujjai között. Majd odakönyökölt a pultra,a poharam mellé.
- Kösz,neked is. – mosolyogtam félszegen.
- Hát te,egyedül ünnepelsz? – lepődött meg.
- Mondhatjuk úgy is.
- Én is. –meredt a pulton időző poharakra maga előtt.
- Hát Willék? Merre? – kérdeztem.
- Biztos Pattyval ünnepelnek ketten. – sóhajtott. – Idióták. – mondta lekezelően,majd felhajtott egy kortyot a pezsgős üvegből.
- Szóval összejöttek. – megpróbáltam megértő lenni.
- Ja,valami olyasmi.Bár inkább csak kavarnak.
- Találsz jobbat is.- ittam bele a poharamba,egész lazán.
- Ahogy te is.
- Hogyan? – lepődtem meg.
- Nem kell a rizsa,tudom hogy oda voltál Willért. Persze,ki az aki elmenne egy cigis bunkó mellett anélkül,hogy bele ne szeretne? – kérdezte idegesen.
- Micsoda? Nem értem,mi a bajod. – fordultam felé.
- Semmi. Ne haragudj. – szánakozott,de látszott rajta,hogy nem komolyan kért bocsánatot.
- Nem gond. – motyogtam össze zavarodva. – Asszem,megyek ,és folytatom az egyszemélyes bulimat. Boldog új évet,mégegyszer. – majd felpattantam és elmentem.
- Ha már mindketten egyedül ünnepelünk,mért ne lehetne ketten? – követett.
- És mit akarsz csinálni,te zseni? Leisszuk magunkat ketten? – meredtem rá.
Meglepetésemre nem szólt semmit. Egyik kezét hirtelen felemelte az arcomhoz,és a fejem alá csúsztatta. Mire felfoghattam volna,addigra a szám,az ő szája köré tekeredett,és ott álltunk a pult mellett,egymást csókolva. Ki gondolta volna? Szinte meggyilkolt a csókja, úgy,ahogy annak idején. Éreztem,ahogy lüktet a szíve.De mégis fájt,hogy valójában nem engem szeret,hanem Pattyt képzeli a helyembe. De abban a pillanatban nem tudott érdekelni.
Elemeltem a fejem az arcától,és mosolyra húzódott a szám. A szemem még csukva volt,és legszívesebben vissza tértem volna abba az időzónába,mikor elkezdtünk csókolózni.
Kinyitottam a szemem. A mámort természetesen hamar megzavarta valami. Illetve valaki.
- Megzavartunk valamit? – képedt el Jenna.
Mögötte Noel bámult,rideg arccal. Nem tudtam eldönteni, hogy ideges,vagy csalódott,vagy inkább megilyedt-e.
- Semmit. – mosolyogtam Codyra,aki a cuki szemeivel nézett rám.
- Húha,szerintem jobb ha lelépünk drágám. – puszilta meg Jenna száját Noel.
- Mi is leléphetnénk. – vigyorgott Cody,mire bólintottam egyet.
- Oké. – mondtam,majd Noel felé sandítottam.
Egy szánalmas,mégis csalódott pillantást vetett rám. Majd elfordult, és kisétált az ajtón. Ezzel együtt,az életemből is..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése