- Na mivan,te vagy Cody új kis ribije? – szóltak oda a végzősök a folyosón.
Hátra néztem,ahol mindegyikük hangosan kacagott,a semmilyen reakciómon. Mindenesetre nem foglalkoztam vele. Legalábbis próbáltam.
- Na és fizet érte? – kiabálta utánam a végzős csoport másik tagja.
- Mivan? – kérdeztem ingerülten.
Ők csak tovább nevettek,egyre hangosabban. Nem értettem mivan és,hogy miért is szállt rám mindenki.
Leültem az osztályom elé,a kanapére. Nyugodtam olvasgattam a biológia könyvem,hátha feleltet a tanár. Reménykedtem,hogy nem fog.
- Mizu? – ült mellém Patti.
- Semmi. – hangnemem egy bankautomatáéval versenyzett.
- Miért ribiznek ezek az idióták? – figymálta őket Patti.
Épp elakartam kezdeni,mikor eszembe jutott,hogy sajnos a volt pasija miatt lettem az. Igazából azt se tudom miért kezdtek el ócsárólni.
- Hagyjuk. És veled mivan? – reménykedtem hogy ezzel elterelem a témát.
- Áá,semmi igazából. – biggyesztette a száját. – Hé,nem a te legjobb barátod Damien? – mosolygott.
Nyeltem egyet. Tudtam mi következik,és azt is , hogy nálam féltékenyebb ember nem igazán lesz az elkövetkezendő két percben.
- De,az enyém. Miért kérdezed? – felkészültem.
- Jó pasi. – húzogatta a vékonyra szedett szemöldökét. – Aztán mizu Codyval?
Hát ilyen nincs! Tudja? Végem van. Elsüllyedek..
- Hogy érted? Mármint semmi.- habogtam.
- Jenna mesélte,hogy együtt szilvesztereztél vele. – nézett le az övére.
Jenna,és ő jóban vannak?
- Nem is tudtam,hogy ilyen jóban vagytok. –mondtam.
- Egy angolra járunk. – az arcáról továbbra sem hervadt le a mosoly.Ez jó jel.
- Értem. És még mit mondott? – kíváncsiskodtam.
- Hát ennyit. Mért,mit kellett volna még?
- Őő,semmit,csak gondoltam megkérdezem. – vigyorogtam egész hihetően.
- Na megyek. Majd dumálunk. Pá! – köszönt el.
Hála az égnek. Nem tud semmit. Órám után azonnal megkerestem Jennát a magyarázat miatt.
- Jenna! Miért nem tudod tartani a szád? – mordultam rá.
- Mi? Miről beszélsz? – értetlenkedett.
- Arról,hogy köptél a Codys ügyről. Még jó, hogy nem az egészet mesélted el Pattinak. Tudod, hogy mennyire megutálna. – tettem karba a kezem.
- De hát alig ismerem a csajt. Életembe nem beszéltem vele,max annyit,hogy hol lesz az angol óra. – kerekedett ki kék szeme.
- De hát.. azt mondta,hogy.. – néztem félre.
- Odi,nem meséltem semmit senkinek. Szerintem tudod,hogy nem adnám ki a titkaidat.
- Akkor ki lehetett? Mármint aki elmondta a szilveszterit? – kérdeztem.
- Hát,hármat találhatsz. – tette vállamra a kezét.
Ebben a pillanatban kapcsoltam. Hogy lehettem ilyen idióta? Lerohanom a legjobb barátnőmet,miközben ott van a legkézenfekvőbb lehetőség a szemem előtt.
- Hogy tehette.. – engedtem le karba tett kezem.
Olyan rosszul esett,mint még semmi.Noel elárult. Aki legjobban mellettem áll,most inkább átszegült az ellenségeim közé.
- Beszélj vele. – tanácsolta Jenna.
- Nem. Mondd meg neki,hogy remélem most boldog. – azzal sarkon fordultam,és elindultam órára.
Nem tudtam mi történt köztünk,és hogy miért akar rosszat nekem N. Mikor kimondtam magamban a nevét,a folyosó végén felbukkant az emlegetett szamár. Cody épp akkor viharzott volna fel a lépcsőn,ám egy gyors kézfogásra mindig van idő. Elkapott az idegesség,mikor megláttam azt a jó madarat,és szinte futottam hozzá. Megragadtam a karját,és a sportpályára néző legutolsó ablakhoz cibáltam.
- Mire volt ez jó? – kérdeztem ingerülten.
- Mégis mi? – mosolygott,mint aki jól végezte dolgát. Szemmel láthatóan tudta,miről beszélek mégis a hülyét játszotta.
- Mióta akarsz keresztbe tenni nekem? Jó hogy nem számoltál be mindenről a húgodnak!
- Nem én voltam.. –tagadta.
- Tudom, hogy nem Jenna volt. – vádoltam.
- Idióta kölyök,legalább kamuzni megtanulhatott volna. De mindegy,ne várd hogy titkolózzak miattad.
Elképedtem. Nem tudtam felfogni,hogy így beszélt velem. Összeszorult a torkom,és a sírás kerülgetett. Mindent elrontottam,azzal hogy Codyval összejöttem.
- Mi történt velünk? – kérdeztem,mintha nem is érdekelt volna,amit csinált.
Öszintén,nem is érdekelt. Kit zavar,ha Patti megutál? Csak vissza akartam kapni Noelt. Azt a srácot,aki bármit megadott volna,azért hogy fogja a kezem.
- Nem tudom. –felelte hidegen.
- Sajnálom,hogy tönkrementek a dolgok. Bár nem tudom mért,de mindenesetre tartozom egy köszönettel. – hajtottam le a fejem.
- Miért? – lepődött meg.
- Azért,hogy mellettem voltál. – rámosolyogtam. Majd elsétáltam mellette.
Ebben a pillanatban tényleg felkellett fognom,hogy vége. Elvesztettem.
Délután találkoztam Codyval. A pasimmal. De furcsa kimondani. Járunk,és minden tökéletes.
Egy fekete farmerban sétált a pad felé,amin ültem. Szemében láttam a titkokat,amiket sosem mondhatott el senkinek. Néha megis ilyedek tőle.
- Szia. – csókolt meg.
- Hali. – köszöntem.
- Hogy vagy?
Őszintén? Rosszul. Hiányzik Noel,és nem is tud más érdekelni. Hiába ül itt mellettem az a srác,akibe belevagyok zúgva,mégis az az utolsó beszélgetés jár a fejemben.
- Jól. – válaszoltam. De szerintem nem hitte el.
- Mi a baj? – csúsztatta kezét a vállamra.
- Mindegy. – húztam gyenge mosolyra a szám.
- Will,igaz? – kérdezte.
Hogy jön ide Will? Kit érdekel?
- Mi? Most ez honnan jött? – lepődtem meg.
- Hogy összejött Pattival.. Azt hittem nem fog téged zavarni. – nézett a lábára.
- Mivan? De hát,a legjobb haveromért van oda a csaj.
- Dehogy. – grimaszolt. – Willért van oda. Jó ideje.
- Csodás. – csaptam össze a kezem.
Este írtam Damiennek. Nagyon féltem, hogy mit fog erre szólni.
Odett:
Figyelj.Patti Willel kavar. Jobb lenne elfelejtenéd.
Damien:
De azt mondta nekem ma,hogy többet szeretne.És,hogy nagyon kedvel.
Odett:
Dam,kérlek. Ez a csaj nagyobb kavaró,mint egy turmix. Kinézem,hogy egyszerre két csávót is szédít.
Damien:
Nem nagyon érdekel. Nagyon aranyos lány,kockáztatok:-)
Ennél jobb nap nem is lehetne. Lesz még valami?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése